, fn. tt. esztrengá-t. Elzárt hely az akolban, hol a juhokat fejik. Tolongnak, mint az esztrengára hajtott juhok. (Km.) Átv. ért. szoros fenyíték. Ugyan esztrengába vették ő kelmét.
Románul sztrunga, úgy látszik a latin stringo után, melylyel a német streng is rokon értelmű. A magyarból így lehetne elemezni: ösz-terengő, azaz korlátolt szűk hely, hová a juhokat öszveterengetik.