, ESZTERHAJ, fn. tt. eszterháj-t v. ~at, tb. ~ak. A házfödélnek azon alsó része, mely a falon kivül kinyúlik, s a lefolyó vizet a faltól elveti.
Mennyiben ereszt képez, a magyar nyelvből így elemezhető: eresz-haj v. ereszt-haj. Egyébiránt egyezik vele a szláv strecha, mely házfödelet (szerhát), egyszersmind eszterhajt is jelent.