, v. EVÉT, (ev-et) fn. tt. evet-ět. Kisded emlős állat, melynek első lábain négy, a hátulsókon öt körme, s hosszú bozontos farka van, hasa fehér, a többi szőre pedig világos pej, s télen szinét szürkére változtatja. Igen élénk, s könnyü ugró állatka, az erdőkben lakik. Gyermekek nyelvén: mókus. (Sciurus). Néhutt: czibabó és csaj. Fris, mint az evet. Nehéz az evetet háznál megtartani. (Km.) Evet-könnyüséggel ugrándozni.
"Mint az evet felültében
Meg sem mozdul lágy nyergében."
Faludi.
"Jó lovára ismég mint evét fölugra,
De gyorsan sok török siete utána."
Gr. Zrínyi Miklós.