, (esz-me-eny, mintegy eszme-any, azaz eszmék szülője, alapja) fn. tt. eszmény-t, tb. ~ěk. Általán, merő eszmékből, azaz képzetekből alakított gondolatbeli lény. Továbbá példányeszme, előkép, mely után más képek, más gondolatok, más eszmék alakulnak. (Ideal). Különösebben a szépmüvészetben jelenti azon eredeti képet, mely a müvész képzeletében lebeg, s melyet ő nem szolgailag a természet után alkotott, hanem az eszmei örök szépnek saját költői erejével felfogása után képezett. De van eszmény az igaz és jó birodalmában is. (Eszményi igazság, eszményi jog).