, (esz-köz) fn. tt. eszköz-t, tb. ~ök. 1) Általán minden, minek közbejöttével, segedelmével valamit teszünk, végrehajtunk; mód, melylyel valamit teszünk. Czélirányos vagy czéliránytalan eszköz. Szükséges, elkerülhetetlen eszköz. Egyetlen eszköz van csak a menekvésre: a szökés. A czél elérésére bizonyos eszközök szükségesek. 2) Anyagi ért. szerszám, készület, mely által a föltett czélt kiviszszük, elérjük. Földmívelők, kézmívesek eszközei. Iróeszközök. Sebészi eszközök. 3) Az élet kényelmére tartozó különféle bútorok, edények stb. Házi eszközök, konyhaeszközök, asztali eszközök. Nincs oly hitvány eszköz, hogy annak hasznát nem lehetne venni. (Km.) Eszköz nélkül tenni valamit, azaz közvetlenül.