, (esz-me am. ész-mi, észben létező, észben támadt valami) fn. tt. eszmé-t. Széles ért. gondolat, fogalom, mely eszünkben támad, létezik. Fölséges, alacson eszme. Világos, homályos eszme. Szorosabb ért. az észrevett tárgynak azon képe, melyet a visszaidéző tehetség alkot miért némelyek észképnek is nevezik. (Idea). Plató szerént minden lény eszme, mennyire az eszünk előtt lebeg, vagy a tiszta szemlélet tárgya. Locke szerént: minden tárgy, mely elménkben van, ellentétül a kivülünk valóságosan létező tárgyakkal. Kant az eszme köréből minden érzéki tárgyat kizárt, s egyedül az észbeli tiszta fogalmat értette alatta.
"Megtestesült az örökös nagy eszme,
Ím a teremtés béfejezve áll,
S az Úr mindentől, mit lehelni enged,
Méltó adót szent zsámolyára vár."
Az ember tragédiája (Madách Imre).
"Agyában a hiteszmék harcza kél,
Nem boldogúl az észnek fényinél."
Vachott Sándor.