, (es-t) fn. tt. est-ět. A napnak vége, vagyis rövid idő a nap lemente előtt és után, midőn t. i. a nap alászáll, s mintegy aláesik, honnan e név eredete, mely nem egyéb, mint, napeset vagy nap este, s rövidebben napest, est. E szó idővel elhanyagoltatott, s helyette a hosszabb estve, este jöttek divatba, holott szebben hangzanak: estet bevárni, estnek idején, estről estre, esttől estig stb. A figyelmes irók el nem fogják mulasztani, hogy e szót régi jogaiba visszahelyezzék. Ezen öszvetételekben napest és délest az est jelenti az időnek hanyatlását, tehát napest = naphanyatlás, délest, délhanyatlás, vagyis közép idő a dél és napnyugot közt. Az esés (casus) alapfogalma szerint alakult a latin occasus és a szláv opad is.
Rokonnak látszik vele a hellen εσπερος, εσπερα, latin vesper, német, angol, holland West (?), finn ehtoo, török akhsam.