, (es-k-ü-v-és) fn. tt. esküvés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn esküszünk. Hamis esküvés. Öszveesküvés. Vétetik elvontan is eskü helyett. Esküvés előtt, vagy után. Különösen jelenti az öszvekelendő jegyesek esküjét, vagyis a házassági szertartások azon részét, midőn a násznép a jegyeseket megesküvésökre a templomba kiséri. Esküvésre menni. Esküvés alatt siró menyasszony. Máskép: esküvő.