, (es-k-et) áth. m. esket-tem, ~tél, ~ětt. 1) Valakivel esküt mondat, valakit eskütételre kényszerít. Tanukat esketni. Böcsüsöket, bírákat, új tisztviselőket, katonákat esketni. 2) Különösen, jegyeseket öszvead, bizonyos esküszók elmondatása, és szertartások által egymásnak örök hűséget igértet. Az öszvekelendőket az illető lelkészek szokták esketni.