, (es-eg) ösz. ih. Öszve van téve az es (= is) és eg (= meg) elemekből, am. esmeg = és-még, máskép: ismét, valamit újra téve. Igen érdekes tájszó a göcseji nyelvjárásban, hol általán a meg m nélkül áll, pl. egětte, eglőtte, megette, meglőtte helyett. Vas József. Torkos Sándor). Eseg eljöttem, ha nem bánjátok. Máskép: esmeg, megesmeg. V. ö. ISMÉT, MEG.