, (es-és) fn. tt. esés-t, tb. ~ěk. 1) Általán a testnek azon kényszerült mozgása, midőn egyensulyát vesztve, vagy saját terhétől nyomva a föld középpontja felé száll. 2) Magasabban álló testnek, pl. hegynek, dombnak menetele, mélyebbre szállása, vagy a folyónak, pataknak alább és alább lejtése. A hegyek között nagyobb a Duna esése, mint a messze, síkföldön. 3) Az esőnek hullása. Gyakor eséssel a kicsin csepp is lyukat ver. (Km.). 4) Átv. ért. erkölcsileg vagy polgárilag alászállás. A kevély angyalok esése. Az új kormány több tisztviselő esését vonta maga után.