, (es-k-üsz-ik) k. első múlt: esküvém, esküvél, esküvék stb. 2. m. esküdtem v. esküttem, esküdtél v. esküttél, esküdt v. eskütt v. esküdött. Kapcsoló jelen ideje: esküdjem, esküdjél, esküdjék. Óhajtó: esküdném v. eskünném, esküdnél, esküdnék. Jövő idő: esküvendém v. eskvenděm v. esküdenděm. Htn. esküdni v. eskünni. Részesülő esküvő v. eskvő, esküdt v. eskütt v. esküdött, esküvendő v. eskvendő. Istent híva tanuúl, s annak boszujára hivatkozva innepélyesen bizonyit valamit. Égre, földre esküszik. Még a vörös hajmára is megesküszik. Esküszik, mint a czigány. (Km). Aki mesterségesen esküszik, mesterségesen hazud. (Km.) Esküszik, szabódik. Hamisan esküszik. Vétetik nem innepélyes értelemben is, midőn valaki szükség nélkül él esküszavakkal. Igaz hitére, testére, lelkére esküszik.
Öszvetételei: Beesküszik. Papnak, szerzetesnek, apáczának beeskünni. Elesküszik. Eleskütte adósságát. Felesküszik. Felesküdött ügyvédnek, katonának. Megesküszik. A jegyesek megesküsznek. Öszveesküszik. Öszveesküttek a pártosok, a jegyesek. Ráesküszik.
"Esküszik Mák Bandi, a szomszéd is hallja,
Hogy fejét szomorú bujdosásnak adja."
Vörösmarty.