, (es-d-ik) k. m. esd-ětt, htn. esdni v. esdeni. Tulajdonkép, leesik, leborúl. Képes kifejezésben és köz ért. igen kér, mintegy leborulva, magát (keleti szokás szerént) földre vetve könyörög. Esdeni valamiért. Esdünk előtted úr Isten. A székelyeknél s némely más tájakon is átható ért. is használtatván, (a midőn a törzsök: esd), am. 1) megszáll, be-, meg-lep, pl. Ugyan esdi a légy a marhát. 2) Körülvesz, kér, pl. esdik ezt a leányt a legények. 3) Óhajt, kiván.
"Ifjú melle a vadásznak
Esdi berke szarvasát;
Zöld babért sohajt a hadfi,
Hontalan szabad hazát.
Szívet esd a lyánka szája,
Enyhe sírt az agg imája,
Hű szolgát a nép királyja,
Ritka bőjtöt a barát."
Szemere Miklós. (Az olympi Zeüszhöz).