, (es-et) fn. tt. eset-ět. 1) Ami esik, megesik, azaz történik. Azon esetre, azaz, ha az történik. Minden esetre; azaz akármi történik. Semmi esetre. Ily esetben máskép tennék. Régi, újabb eset. Eléadni az esetet. Ezen esetről mit sem tudok. 2) Véletlen történet. Szerencsés eset. Bal eset. Nem lehet minden esetet előre gyanítani. Esetből történt. 3) Nyelvtanban, a névszók különféle viszonyainak némely betűk módosulásai , különösen a magyar nyelvben, ragok általi meghatározása, legkülönösebben a belviszonyragok által történő szómódositás, pl. ember, ember-nek, ember-t, ember-ek stb. Egyébiránt a magyar nyelvben, minthogy a főbb és gyakoribb módositások ragok által történnek, ennyiben tulajdonképen nem annyira esetek, mint névragozások vannak. 4) Vétetik néha esés helyett is, l. ezt, 1) és 2).