, (éles e-vel) ksz. mely a régieknél is helyett divatozott. "Míg nem megadod az utolsó akcsát es" (is). "Nemde a bünös müvelkedetbeliek es (is) teszik azt." "A konkolylyal kiszedvétek kiirtsátok a buzát es" (is). Münch. cod. Ugyanezen es van szokásban egyik székely nyelvjárásban (a háromszékiben); továbbá nálunk is így hangzik az, a tájdivatos eseg, esmeg szókban, és ezen köz szokásu fokozásban, (hosszu és helyett) leg es leg jobb = leg és leg jobb. l. IS, ksz.