, (er-ő-köd-ik, l is csúszik közbe, mint néha a hosszú ó ő önhangzóknál k, t stb. előtt, pl. csólka csóka helyett) k. m. erőköd-tem, ~tél, ~ött. Erejét megfeszíti; olyasmit akar tenni, mi erejét felülmúlja, vagy mit csüggedés nélkül nem eszközölhet. A Tatrosi codexben is l nélkül áll; de itt csak annyit jelent: törekedni, igyekezni (contendere, operam dare). "Erőködjetek bemennetek a szoros kapun."
"Aranka pediglen erőködik vala,
Aranka pediglen poeta nem vala"
(Kazinczy).