, (es-ed-ěz-ik) k. m. eseděz-tem, ~tél, ~ětt. par. ~zél. Tulajd. ért. gyakran leesik, hulladoz a földre, pl. az ember, a hó; s ezen érteménye ma is megvan a székelyeknél. Átv. és köz ért. mély alázatossággal, arczra vagy térdre borulva kér, könyörög. Esedezünk előtted oh irgalmas Isten. Ezen ige különösen az egyházi nyelvben, továbbá a fejedelemhez és magasb állású felsőségekhez, kormány- és törvényszékekhez intézett folyamodásokban használtatik.