, (ezěn-kivül) ösz. ih. Élünk vele, midőn valamit kizárólag, a többitől elválasztva emlitünk. Vegyétek, amit adtam, ezenkivül minden az enyém. Elmondám, amit hallottam, ezenkivül többet nem tudok. Egyébiránt elválasztva is iratik, ezen kivül, és ekkor határozó természetét elveszti, ha t. i. bizonyos tárgyra mutat.