, ESMÉG, (es-még, t. i. öszve van téve és és még részecskékből, s jelennen is élnek vele a székelyek és a tiszai némely tájékok, de eredete mutatja, hogy ez az igazi ősi alak, nem pedig a jobban elterjedt ismét), ösz. ih. Megint, újra. Esmeg mondom tünektek. Esmeg vivé őtet az ördög igen magas hegyre. (Tatrosi cod).