, (es-d-ěk-ěl) önh. m. esděkěl-tem v. esděklěttem, ~tél v. esděklěttél ~t v. esděklětt. Tulajd. ért. gyakran esik, leesik, leborúl. Képes kifejezésben és köz ért. valamiért igen könyörög, s mintegy gyakran leborúlva, magát földre vetve kér valamit; igen nagyon óhajt.
"Gyarló létbül a kebel
Jobb hazába esdekel."
Bajza.