, (er-köl-cs-i-ség) fn. tt. erkölcsiség-ět. 1) Cselekvés- vagy életmód, mennyire az a természeti, isteni és emberi törvényekre vonatkozik, s azokat teljesíti vagy általhágja. Feddetlen, tiszta erkölcsiség. 2) Szélesebb ért. Cselekvés- vagy életmód, mennyire bizonyos szokások által meg van határozódva s elfogadva.