, (am. er-köl-cs vagy er-kül-cs, t. i. az erőnek, belső vagy szellemi erőnek külső nyilatkozása, cselekvése, munkássága, hellenűl: εργασια am. munka, mivelés) fn. tt. erkölcs-öt. 1) Általán véve, cselekvésmód a külső cselekvésnek bizonyos bevett módja, melyet rendesen követünk, szokás. A különféle népek és nemzetek erkölcsei különbözők. Idegen erkölcsöket utánozni. 2) Különösen, azon cselekvésmód, mely a természeti, isteni, és emberi törvényekre vonatkozik. Jó erkölcs. A megpirulás festéke a jó erkölcsnek. (Km.). Rosz, gonosz erkölcs. A szép köntöst inkább mocskolja a rosz erkölcs, mint a sár. (Km.). Egyenes erkölcs. Érett erkölcs. 3) Legszorosb ért. erény. l. ezt. Keresztény erkölcsök. Isteni erkölcs, emberi erkölcs.