, (erő-hatalom) ösz. fn. Általán hatalom, melyet valaki erő által gyakorol; kényszerités. Erőhatalommal venni meg az adót. Különösen, jogtani ért. törvénytelen erőszak, melyet másnak személye vagy jószága ellen használ valaki. Erőhatalmat követni el valaki házán. Erőhatalommal rontani be a tilosba.