, (el-tép) ösz. áth. Tulajdonkép, valamely szövetet kétfelé vagy ellenkező irányban húzkálva, rángatva, részekre, rongyokra választ el. Eltépni kapczának vagy sebkötőnek az ócska fehérruhát. Az ebek eltépték köpönyegét. Szélesebb ért. elszakgat. Eltépni haragból a levelet. Fogakkal eltépni a húsdarabot. V. ö. TÉP.