, (előre-látás) ösz. fn. Tulajd. ért. a látási érzéknek azon működése, melynél fogva az előtte távol levő tárgyakat észre vagy szemügyre veszi. Átv. és köz ért. az okosságnak munkája és tulajdonsága, midőn a jövendőkről gondoskodik, azokat vizsgálja, s hozzájok képest intézkedik, rendelkezik.