, (elő-kerűl) ösz. önh. 1) Hoszszasb ide-oda bolygás, csavargás, eltünés után ismét szem elé jön, eléterem, eléáll. Az elveszett marha előkerült. 2) Eléfordúl, megtörténik. Ez a dolog sokszor előkerül. Némely kicsapongások csaknem minden tisztujitáson előkerültek. Jobban: elékerűl. V. ö. ELŐ, (3).