, (er-esz-kěd-ik, lásd: ER gyök), k. m. ereszkěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Tulajd. eredeti értelménél fogva lassan, menetelesen alább-alább száll, mint a forrásból jövő és elfolyó ér szokott. 2) Különösen, alábocsátkozik, magasról lefelé száll, alább merűl. Ereszkedik a köd, midőn a hegyről völgybe száll. Ereszkednek a hajók, talpak, a vizen lefelé úszván. Kútba, mélységbe, vízbe ereszkedni. Ereszkedik a fenn lebegő sas, midőn rézsutosan leszáll. 3) Mindenféle irányban elszáll. Magasra ereszkedni. Túl, innen, jobbra-balra ereszkedni. 4) Enged, tágúl, olvad. Ereszkedik a megnedvesített kötél, abroncs. Ereszkedik a hideg idő, a fagy. Ereszkedik a só. 5) Közelebbi érintkezésbe, közlekedésbe jő valakivel. Szóba, beszédbe, perbe, vitába ereszkedni valakivel. Öszveereszkedni minden emberrel. Leereszkedni az alsóbbrendüekhez. Öszvetételek: beereszkedik, elereszkedik, kiereszkedik, megereszkedik, leereszkedik, öszveereszkedik, túlereszkedik, visszaereszkedik stb.