, (er-ed-et-i-ség) fn. tt. eredetiség-ět. 1) Tulajdonság, melynél fogva valami nem utánzás, vagy mások követése, majmolása által származott, hanem első forrásból, a cselekvőnek önerejéből vette kezdetét, származását. Gondolat, költemény eredetisége. Oklevél, festmény eredetisége. 2) A cselekvési, társalgási módnak sajátossága, tiszta egyedisége, mely a köz cselekvési és társalgási módtól egészen elüt. Ezen ember tetteiben és beszédében sok eredetiség van.