, (er-esz, lásd: ER gyök), fn. tt. eresz-t, tb. ~ěk. A házfödélnek azon alsó része, mely a homlokzat vagy oldalfalak fölött előre kinyúlik, kiér, vagy mintegy alá ereszkedik, honnét e nevezet is származik. Az országban divatozó különféle épitések szerént különösen eresznek mondják 1) a ház homlokán kalapalakban előnyuló födelet, mely úgy áll, mintha bukni akarna; 2) a konyhaajtók bejárása fölé épített kő-, deszka- vagy nádfödelet; 3) a folyosót takaró házfödelet. Eresz alá állani vagy bújni az eső elől.
Eresznek v. eresztnek mondják néhutt a toldást, melyet a varró nők az üngbe toldanak.