, (erdő-elve, erdő-elvő) fn. tt. Erdély-t. Nagyfejedelemség, Magyar-, Gács-, Moldva- és Oláhországok között, máskép: Erdélyország, régen Erdő elve v. Erdő elvő, azaz erdőn (erdőségen) túl fekvő, t. i. ország. (Transylvania). Így mondák a régiek ezt is: Havas elvő földe (Szabó Dávid), Duna elvő felső Magyarország (Heltai Krónikája). Béla király jegyzőjénél: Erdewelu (= Erdő-elv v. ~elő). Ma is Kolosvárnak külvárosa Híd-elve nevezetű, azaz hídon túl levő. Eléjön a szláv nyelvekben is; a román árdiálu-nak mondja; törökűl is erdel, melyek mind a magyarból kölcsönözvék. Az Érdy-codexben (Szent István király legendájában) eléjön Erdőség nevezete alatt is. Nagy-Magyarországtól megkülönböztetve Kis-Magyarországnak is neveztetett.