, (er-d-ő am. er-ed-ő) fu. tt. erdő-t, tb. ~k. Személyragozva: erdőm, erdőd, erdője v. erdeje, erdőjök v. erdejök. Erdőim v. erdeim, erdőid v. erdeid stb. Magas fákkal benőtt nagyobb kerületü és terjedelmű föld. Sürű, ritka erdő. Tölgy-, cser-, bükk erdő, nyárfa erdő. Bakonyi erdő v. Bakony erdeje. Farkas erdeje. Vértesi, csellényi erdő. Magas, sötét erdő. Makkos erdő. Szabad erdő. Tilos erdő. Vadon erdő. Erdőre járni száraz ágért.
"Hová hová barna legény?
Az erdőre,
Száraz ágért sütni főzni
Menyekzőre."
(Népd.)
"Száz meg száz madárhang
Szól az árnyas erdőn, titkait beszélvén."
Arany.
Erdőre fát hordani. (Km.) azaz fölösleges munkát tenni. Fától nem látja az erdőt. (Km.) Szálfa nem erdő. Km. Kihajtani az erdőre. Erdőben bujkálni, tanyázni. Szélesebb ért. kevesebb fából álló liget, sürüség. Kert alatti erdő. Kerek erdő. Nyirott erdő. Fűzfa erdő. 3) Képes kifejezésben hasonlatosságul használtatva jelent sokaságot. Erdőként nyomultak elő az ellenség dárdái. Nő a haja, mint az erdő.
Törzse a növésre, származásra vonatkozó: ered, (ered-ő, erdő). Rokonai a régies magyar eresztvény, továbbá a szanszkrit ardh, (emel, növekedik), lat. ordior, arab erz stb.