, tőszámnév, tt. ezěr-et v. ezrět, tb. ~ěk v. ezrěk. Jelent tizszer százat, vagy százszor tizet. Mint melléknév ennek szabályait követi, de nem fokoztatik. A főnevet mint a többi számnevek rendszerént egyes számban hagyja. Ezer ember, ezer forint, nem: ezer emberek, ezer forintok. Ezer szerencse, azaz nagy szerencse. Ezer a szerencséje. Ezer annyi. Adjon Isten ezer annyit. Midőn főnevűl áll, a főnevek szabályaihoz alkalmazkodik. Ezereket elkölteni. Ezerekkel rohanni meg az ellenség táborát. Itt nem százakról, hanem ezerekről van a szó. Ezeret mernék egyre tenni.
"A szablyák ezrein
Győz a kor szelleme."
Bajza. (Apotheosis).
Persául hezar, szanszkritúl szahaszran, horvátul (Kassai József szerént): jezero, kurd nyelven (Beregszászi szerént) ahzar. A csagataj nyelvben aszru am. sok (Abuska). Nem volna-e itt felhozható a magyar szer (senies, ordo) is? Figyelmet érdemel az arabban asar-atun, s a héberben a-sár-áh am. tíz, s ugyanezekben tisz-atun és tis-áh am. kilencz, melyek ismét hangokban a tíz szóval egyeznek.