, (ep-e-es) mn. tt. epés-t v. ~et, tb. ~ek. Akiben aránylag sok epe van. Epés véralkatu. Átv. ért. csipős, haragos, keserű. Epés kifakadások. Epés ember. Epés beszéd. Epések lesznek talán szavaim; de keserü, kinos emlékezetek támadnak lelkemben. (Kölcsey).