, (el-utasít) ösz. áth. 1) Az utazónak a helyes irányt, ösvényt, utat megmutatja, az eltévedéstől megója. Elutasítani a vándort, midőn kételkedik, melyiket kelljen az elágazó utak közől választania. 2) A kérőt, folyamodót meghallgatás vagy segedelem nélkül elbocsátja, elküldi. Elutasítani a koldusokat.