, (el-ugrik) ösz. k. Kényszerűlve, akaratlanul bizonyos helyről máshová szökik, ugorva eltávozik. Elugrik a vágott fából a forgács. Elugrik a szikra a tüzes vasból, ha verik. Elugrik a földhöz vágott lapta. Átv. ért. elugrik valamely tárgyon a szem, midőn előtte levén, észre nem veszi. V. ö. EL, (2) és UGRIK.