, (er-ő-telen) mn. tt. erőtlen-t, tb. ~ěk. Erő nélküli, kinek vagy minek ereje nincs; gyönge. V. ö. ERŐ. Erőtlen gyermek. Erőtlen beteg. Erőtlen bor, sör, eczet. Erőtlen az, ki a maga erejében bízik. (Km.) Erőtlen, mint a bőréből kivetkezett kigyó. (Km.) 2) Átv. ért. érvénytelen, minek sikere, foganata nincsen. Erőtlen kötelezvény. Erőtlen határozat. Erőtlen parancs.