, (ep-e, tulajd. am. ev-ő, emésztő) fn. tt. epé-t. Zöldsárgás, néha feketés, igen keserű, szappanszerű saját hólyagba takart nedv az állati testben, mely az emésztésre szükséges, de ha nagy mértékben kiömlik, nyavalyákat okoz. Keserű epe. Fekete epe, mely sürüebb a közönséges epénél, a vérből fejlik ki, s a vesék mellékén gyűl öszve, különösen a mogorva, haragos emberekben nagy mennyiséggel találtatik. Elöntötte az epe. Az epe bántja. Sok epéje van. Több epéje, mint vére. (Km.) Epéje sincs, mint a galambnak. (Km.): azaz nem tud haragudni. Átv. ért. jelent kellemetlen érzést, haragot. Másnak epét okozni.
Rokonúl tekinthető a hellen ηπαρ, latin hepar.