, (eny-v) fn. tt. enyv-et. Általán, lágy, nyulós test, mely a vele érintkezésbe jövő testekhez ragad, s azokat öszveköti. Festő enyv, mely gyantából és mézből készül. Madárenyv, melyet a tölgyfa bogyóiból főznek, s madarak fogására használnak. Szorosabb ért. igen szívos és ragadós anyag, mely különféle állatrészekből, jelesen bőrfaradékokból, csontvelőkből, vizahólyagból stb. készűl. Enyvet főzni. Enyvvel öszveragasztani valamit. Papiros-készítők enyve. Asztalos-enyv. Könyvkötők enyve. Úgy ragad a vétek, mint az enyv. (Km.). Perzsául: enfends.