, névutó. A székelyeknél van divatban. Annyi mint helyett; és ért vagy végett. Enyettem, enyetted, enyette stb., azaz helyettem, helyetted, helyette; vagy érettem, éretted stb. Enyetted jól lakám, azaz irántad kedveskedésből engem jól tartottak, (ob respectum tui. Tájszótár. Szabó Elek). Enyette kaptam meg e hivatalt. Enyetted tűrtem, (azaz éretted. Kriza János). Eléjön Molnár Albertnél is.
Úgy látszik énhelyett vagy énért szókból rövidült meg, különösen az utóbbiból az r hang épen úgy maradhatott ki, mint met szóban mert helyett (l. Kriza János: Székely népköltészi gyüjtemény).
Későbben a nyelvérzés elvesztvén az énett-em (= én ért-em) eredeti jelentését, a többi személyekre is használá: enyetted (= te énedért) stb. Némelyek (mint Kassai József) csak helyett szó módosulatának vélik.