, (eny-ész-et) fn. tt. enyészet-ět. 1) Mondjuk a napról, midőn leszáll. Napenyészet. 2) Más tárgyakról, midőn megszünnek lenni, midőn elvesznek, eltünnek. Világ enyészete. Földi örömek enyészete. Testnek enyészete. Önmagában, egészen elvontan is használtatik, midőn semmivé lételt (vagyis teljes átváltozást) jelent. Anyagi részünkre (testünkre) nézve mindnyájan az enyészet martalékai leszünk.