, (en-g-eszt-el) áth. m. engesztel-t. Tulajdonkép, és régies értelemben: engedni kényszerít, alávet. És erősen parancsolá, hogy ne kedvezzen semminemü országnak, és minden erős városokat letörjön, és engesztelje mind ő hatalmának alája. (Góry codex 56. l. 5. sor). 2) Átv. ért. kérlel, haragot csillapít, boszút szüntet. Nem győztük engesztelni, annyira felháborodott. Megengesztelni a sértett félt. A régieknél, pl. Góry-, Bécsi codexben rendesen subjugat, subjicit (alávet, hódit) értelemben fordúl elé.