, (en-g-ed, tulajd. am. vékonynyá, szűkké, hajlékonynyá, gyengévé lesz; l. ENG), önh. m. enged-tem, ~tél, ~ětt. Általán: más anyagi vagy szellemi erő előtt meghajol, és saját erejével, hatásával, merevenségével alábbhagy. Különösen 1) Szellemi vagy anyagi feszitéssel, erőtetéssel fölhagy. Engedni valakinek a vitatkozásban. Az okosabb engedni szokott. Enged a kötél, abroncs, szíj, midőn megereszkedik. 2) Szót fogad, más szavára hajt. Engedni a fensőbb parancsnak. Engedni az atyai intésnek. 3) Mondjuk a hidegről, vagy hideg, fagy által megmerevült testekről, midőn meglágyulnak. Enged a fagy, tél. Enged a hó, jég, midőn elolvad. Enged az idő. Igekötőkkel: Átenged, elenged, fölenged, kienged, megenged.
Az illir nyelvben feltaláltatik: engedovani (engedni), engeduem (engedem), a románban: engedujeszk.