, elavult fn. 1) A ma divatos eskü értelmében. "És esével erősejti vala." Et cum juramento affirmabat. "És hazug est ne szeressetek." Et juramentum mendax ne diligatis. "Az eseket, melyeket beszélettél a népeknek." Juramenta, tribubus quae locutus es. Bécsi cod. Csalóközben itt-ott ma is hallani: Sok esre, hitre, = esküvésre, bizonyításra. Ezen egyszerü es-ből származott a mai eskü. Rokonnak látszik hozzá a régi halotti beszédben erős bizonyitást jelentő isa. "Isa por és homu vogymuk." (Lugossy József véleménye szerént is). A sínai nyelven sí szintén am. es v. eskü.