, (en-é-i-m) enyém oly többese, mely az egyes első személynek több birtokát jelenti, l. ENYÉM. A köz életben és némely irók által is használt: enyémek nyelvtanilag csak annyiban tekinthető helyesnek, mennyiben személyre, t. i. a családbeli és az énhez tartozó némely más személyekre vonatkozik, épen azon különbséggel, mely van Páléi és Pálék között, noha Pálék alakban rendszerént maga Pál is benfoglaltatik, mintha volna: Pálé-ők, vagyis inkább csak Pál-ők; enyémek alatt pedig csak az énhozzám tartozókat értjük, engemet vagy magamat nem. Azonban enyémek a szófejtés szerént enyém-ők levén, az ennek csakugyan megfelelő értelem tökéletes, t. i. énhozzám tartozó személyek. Épen így divatos némely tájbeszédben, (például Erdélyben is) mién-kek = mienk-ők.