, (er-ő-tet) áth. m. erőtet-tem, ~tél, ~ětt. par. erőtess. 1) Valakit erővel kényszerít, sürget. Munkára erőtetni a beteget. Evésre, ivásra erőtetni valakit. 2) Valamit erővel végrehajtani akar. Erőtetni a dolgot. 3) Erőködni kényszerít. Erőteti a hányás, vizelés, hasmenés. Erőteti a hurut. 4) Visszaható névmással: erőtetem magamat, erőteted magadat stb. azaz erőködöm, erőködöl.
Néha a hosszú ő után l csúszik közbe: erőltet. V. ö. ERŐKÖDIK.