, (erő-szak) ösz. fn. 1) Az erőnek azon működése, mely nagyobb megfeszüléssel, és fáradsággal történik; nagy erő; más erőt felülmuló erőnek hatása. Nagy erőszakkal emelni valamely terhet. E munka erőszakba került. Erőszakkal betörni a kaput, ajtót. 2) Önakarattal, vagy mozgással biró lényekre vonatkozólag oly erő, mely azokat akaratuk vagy ösztönük ellen valamire birja. Valakit erőszakkal megitatni. A macska orrát erőszakkal a forró kásába verni. 3) Az erőnek tilalmas, törvénytelen használása. Erőszakot követni el valaki házán. Szüzeken, nőkön erőszakot tenni vagy elkövetni. Erőszakkal berontani a tilosba. Erőszakhoz nyúlni. Erőszaktól félni, tartani. Mi e szó elemzését illeti, alkotó részei az erő fn. és szak a szakad igének törzsöke levén, erőszak eredetileg nem egyéb, mint az erőnek szakítása, vagy szakadtig használása.