, (en-g-ed-el-m-es) mn. tt. engedelmes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Szófogadó, parancsra, intésre hallgató. Engedelmes fiú, jobbágy. 2) Aki nem makacskodó, hanem könnyen hajtható. 3) Holmi apróbb hibákat, csinyeket elnéző, nem zsémbes, engedékeny. A nevelőnek bizonyos esetekben engedelmesnek kell lennie. 4) Szolgálatra készséges. Engedelmes szolgája! Rövidebben némelyek igy is kezdik használni: engelmes.