, (en-g-ed-el-ěm) fn. tt. engedelm-et. 1) Szabadságadás valamire kérésnek helybenhagyása. Engedelmet nyerni, kapni. Engedelemért folyamodni. Engedelemre várni. Engedelemmel tenni valamit. Előljárói, atyai, királyi engedelem. 2) Megbocsátás elkövetett hibáért. De ezen értelemben nem helyesen használtatik, mert engedelmet kérünk, hogy valamit tehessünk; ha pedig valamit hibásan, roszul tettünk, azért bocsánatot kérünk.