, (em-l-ít) áth. m. említ-ětt, htn. ~ni v. ~eni. 1) Beszédközben, mint már megtörténtet, vagy legalább meglevőt egyebek közől eléhoz. Többi között azt is említette, hogy stb. 2) Érint, félig meddig emlékezetbe hoz. Említettem neki az adósságot, de mintha nem is hallotta volna, nem felelt. 3) Idéz. Példakép említeni az ősök dicsőségét, a jeles emberek mondatait. Összetétele: megemlít, fölemlít.