, (em-l-ék-ěz-és, l. eml, elvont törzs); fn. tt. emlékezés-t, tb. ~ěk. Az emlékerőnek azon működése, melynél fogva az egykor észrevett tárgyakat, ugy, mint akkor voltak, visszaidézi. Az emlékezés tehát cselekvést jelent, s különbözik az emlékezettől.